ABC, HARMONIKÁN

 

Olyan zenekart könnyűszerrel el tudnak képzelni a mai fiatalok, amelyben csak gitárok vannak; olyat is, amelyben csak fúvósok vagy ütősök. De csak szájharmonika? Nem túlzás, nem lehetetlen?

Nem. Ritka izgalmakat kinál az az új CD, amely az ABC trió munkásságát mutatja be a közönségnek. Igaz, nem ifjú csapatról van szó, hanem olyan muzsikusokról, akik az 50-es évek óta művelték ezt a nem könnyű műfajt. A trió egyik tagjával, Reinhardt Istvánnal beszélgettünk.

- Hogyan született a lemez ötlete?

- 1994 májusában az Almássy Téri Szabadidőközpontban megalakult a Szájharmonikások Szövetsége. Ott találkoztunk Szabó Tamással, a Palermo Boogie Gang vezetőjével. Nagy ovációval fogadtak minket, mint régi öregeket. Volt egy kis beszélgetés, és ennek kapcsán Szabó Tomi, aki nagyon szereti ezt a műfajt, és szeretné Magyarországon világszínvonalra felfejleszteni, elhatározta: ha vannak fellelhető felvételeink-voltak-, :akkor csinál ezekből egy CD-t. Annak idején próbákon felvettünk számokat, amelyeket fel akartunk még dolgozni, de közbejött kollégánk, Farkas Sándor halála. Táskarádióval, stúdió nélkül készültek a felvételek, amelyeket a Yellow stúdióban digitálisan feljavítottak.

- Észre sem venni a lemezről, hogy amatőr felvételek alapján készüllt; nem is beszélve az egyyediségérő1.

- Ez az unikumjelleg kitűnt fellépéseinkkor is. Csodálkoztak, hogyan lehet egy szájharmonika 60 centis, vagy hogy lehet a szólóhangszer chromonicán négy teljes oktávot játszani. Aki bírja szuflával, rekeszizommal, az a tizenhatodokat is ki tudja rajta fújni.

- Ön hogyan jutott el ehhez a hangszerhez?

- A rádión keresztül kedveltem meg, a külföldi adókból. A szájharmonika-együtteseknek olyan különleges hangszíne van, am1 semmi máshoz nem hasonlítható. 1952-ben a Körúton, a Marnitz szájharmonikaüzletlben felfedeztem egy Chromonica 3-at. Rohantam haza anyámhoz, hogy, adjon 220 forintot. Hatalmas pénz volt az akkor, és még azt sem tudtam, hogy mi rajta az a váltó. Aztán rájöttem, hogy az adja a félhangokat. Ez olyan hangszer, hogy akinek van hozzá érzéke, annak önmagától adódik: a következő hangot szívni kell-e vagy fújni. Az Iparművészeti Főiskolára jártam, és ott találkoztam Dudás Lászlóval, akinek volt basszus-szájharmonikája. Addig sosem láttam ilyent! Játszogatni kezdtünk, aztán egy újságban megjelent egy hirdetés: szájharmonika-zenekar alapítása céljából embereket keresünk. Koltay Bandi barátunk adta fel - végül négyen maradtunk, mi fiatalok, és megalakítottak a Hobby szájharmonika-kvartettet. Egy év után csatlakozott hozzánk a volt Budapest szájharmonika-trió egyik, kiválósága, Szoboszlay Károly és az ő vezetésével alakultunk át kvintetté. Vele 1959 és 1965 között négy kislemezt sikerült elkészítenünk a rádióban. Később ő is kivált, én is, egy véletlen folytán 1970-ben kerültem az együttesbe. A cserék során egy tag végig maradt Farkas Sándor. Így jöttünk össze Martinek Árpáddal, Sanyival - ez lett az ABC trió.

- Húsz év alatt rengeteg fellépésük volt.

- Itthon és külföldön egyaránt sokat játszottunk. Hazai esztrádműsorokban, KISZ műsorokban és nyugdíjas koncerteken önállóan is. Repertoárunk hamar elérte a 40 szerzeményt. Előadásainkat élménybeszámolókkal, viccmesélésekkel fűszereztük. Én 1973-tól szabadúszó lettem, ezért könnyebben tudtam alkalmazkodni, kollégáim azonban dolgoztak, ezért is húzódott mindig a tervezett lemez. Aztán bekövetkezett a tragédia.

- Feltehetően a hazai lemezgyárak nem nagyon tolongtak ezért a zenéért.

- Külföldön pedig ennek nagy hagyománya van, a szájharmonikások gyakran szimfonikus zenekarokkal játszanak. Nálunk elhanyagolták ezt a műfajt. A Budapest után mi voltunk az egyetlen trió az országban, de kevesen voltak, akik részt vettek volna egy esetleges lemezkészítésben. Mi elvoltunk magunkban, nem is nagyon mentünk utána a dolgoknak; hiába csináltuk profi szinten, valahogy mégis hobbiból játszottunk. Köszönet Szabó Tamáséknak, hogy elővettek minket, és emléket állítottak nekünk.

- És a régi lemezek?

- Technikailag biztosan nem lenne akadálya felelevenítésüknek . Elég jó minőségben készültek, néha kiegészültünk dobba1, bőgővel is.

- A CD anyaga igen változatos - komolyabb darabok, dzsessz-standardok, világslágerek.

- Tudatosan állítottuk össze a repertoárt az ünnepi alkalmakra kellettek a méltóságteljesebb darabok és törekednünk kellett arra, hogy népszerű, közismert dallamokat játsszunk. Sok, egykor futó slágert el is felejtettünk. De például Czidra László hangszerelt nekünk régi magyar táncokat, állítottak össze egy egyveleget számunkra szovjet dalokból - ezzel igen nagy sikert arattunk a szovjet Déli hadseregcsoportnál. Nekik külön kuriózum voltunk, mert imádják a tangóharmonikát, és nem tudták elképzelni, hogy ugyanezt a hangulatot szájharmonikával is el lehet érni.

- Pedig még a nagyzenekari hangzás is elképzelhető.

- Itt van például a harmonetta, amely ugyan szólóhangszer, de akkordikus hangzással is mindenre képes. Ezt a hangszert örököltem Farkas Sanyitól.

- Biztosan őriz valami történetet is.

- Tatán játszottunk az Erzsébet-bálon, egy étteremben. Főleg csárdásokat fújtunk, nem akartak bennünket leengedni a színpadról, végül a rendező szólt: "Gyerekek, hagylátok abba, itt a többi zenész is, már türelmetlenek." Nemcsak a hang tetszett, hanem látványos is volt játékunk, mert azzal a na akkordharmonikával mozogni is kell, miközben nem árt vigyázni, hogy az ember saját fogát ki ne üsse.

- És a jeles napok?

- Sok nagyszerű színésszel együtt léptünk fel, közülük néhányan sajnos ma már nem élnek. Gobbi Hildával, Brachfeld Sie Frieddel. De szerepeltünk együtt az R-GO-val is, mert Szikora Robi meghívott minket egyik lemezére, és utána több koncertjükön szintén felléptünk.

- Lesznek-e a lemez után újabb fellépések?

- Nehéz összehozni Árpi munkája miatt, ám ha lesz lehetőség , benne vagyok a dologban. Szabó Tamás is hívott lemezfelvételre de én szeretném, ha ez a trió még működne. Addig is játszunk kettesben. Tervezünk új számokat, és ha megint összegyűlik egy anyag, talán kijöhet egy újabb CD. De ez még a távolabbi jövő zenéje.

 

GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ