A magyarországi szájharmonikázás rövid története

A szájharmonikázás Magyarországon a II. világháború előtt vált különösen nép­szerűvé. Elsősorban a cserkészmozgal­mon belül működtek szervezett keretek között amatőr csoportok.

Madaras Árpád zenetanár Szájharmonika-iskola és album címmel közismert népdalokkal és cserkészindulókkal jelentetett meg tankönyvet 1941-ben. Ebben az évben jelent meg lemezen Pősz József Szláv Rapszódia című két szájharmonikára írott szerzeménye, amelyet feleségével (Bakai Klára) adnak elő.

A világháborút követő időszakban a szájharmonika zenekarok élték fény­korukat. (Barabás trió, Budapest száj­harmonika trió, Szoboszlay szájharmo­nika kvintett, Hobby kvartett, Szivárvány szájharmonika trio, ABC szájharmonika trió, Dominó). Ők a kor népszerű könynyű- és komolyzenei darabjait hang­szerelték át szájharmonikákra. Az ABC szájharmonika-trió benevezett az ún. "magnószalagos" harmonika világbaj­nokságra (III. Internationalen Mundhar­monika Wettbeverb auf Tonband 66/67), ahol 29 ország kétszáz hangfelvételes produkciója közül a kilencedik helyre rangsorolták őket. Az eredménynek kö­szönhetően a triót meghívták a '68-as karlsruhei (NSZK) világbajnokságra, aho­vá nem utazhattak el. 1969-ben viszont ott voltak a svájci Wintherthurban ren­dezett hasonló versenyen élőben, és 4-5. helyezést értek el Hacsaturján Kard­táncának és Dinicu Pacsirtájának bemu­tatásával. Ekkor egy angol forgató­csoport filmre vette játékukat, és ez a felvétel belekerült a HOHNER hangszer­gyár referenciafilmjébe.

Az 1970-es években a hangszer zenei alkalmazása törésszerűen háttérbe szorult, inkább csak popzenei előadók, szólisták lemezén hallható, egy-egy számban. (Koncz Zsuzsa, illetve a Fonográf lemezein Tolcsvay László, Szabó "Manó" György - Atlasz, az LGT-ben Somló Tamás és Presser Gábor.)

A szájharmonikázásnak új lendületet a '80-as évek első felében kibontakozó "blueskocsma-mozgalom", illetve a blues műfaj magyarországi elterjedése adott.
Bodonyi Attila (HBB), Bacsek István,
Hagyó Béla (Palermo B.G). számítanak a blues harmonikázás hazai úttörőinek.
Az évtized közepén őket követték:
Szabó Tamás és Ferenczi György, akik
az 1993-as trossingeni szájharmonika-világbajnokságon kiváló minősítést, (megosztott V. helyezést) kaptak, folytatva ezzel a korábbi magyar sikereket.

Megjelent Magyarországon a profesz­szionális jazz és komolyzenei harmo­nikázás is. Lázi Szabolcs a németországi trossingenben folytatott klasszikus szájharmonika-tanulmányokat Yasuo Watani japán mesternél, majd 1996-ban a Hohner Harmonika Euro-championship fesztivál I. díját nyerte el klasszikus, kromatikus szájharmonika kategóriában.

A kilencvenes években tomboló blues hullám megannyi szájharmonikást ösztönzött a műfaj különböző irányzataiban törekedve az eredeti, vagy éppen egyéni előadásmódra.
(Sándor Béla, Oláh Andor, Flór Gábor, Pribojszki Mátyás, Besenyei Csaba).

A 2000-es évek ifjú szájharmonikásainak legtöbbje már az ő nyomdokukban indult el.

Nemes Nagy Péter
A szöveget kiegészírette: Karginov Allen és Szabó Tamás