Harmonikatárlat Rákosligeten

A minap szájharmonika-tárlatra szólt a meghívó, a Rákosligeti Közösségi Házba. A Művészeti Szalon '96 keretében az érdeklődők nemcsak tárlatmegnyitóra voltak hivatalosak, hanem egy különleges hangulatú koncertre is.

A fellépő művészek Ferenczi György és Szabó Tamás a blues dallamaival a múlt század Amerikáját idézték meg a pogácsát rágó, sört és üdítőt iszogató közönség előtt. A kíváncsiak a környékbeli zeneszerető ligetiek, keresztúriak a legkisebbtől a legidősebbig jól szórakoztak. E divatból jó időre kiment hangszer pedig valószínűleg újabb híveket szerzett magának.

A koncert előtt és után volt mód a nem mindennapos tárlat alapos tanulmányozására. Reinhardt István, az egykori világbajnok ABC szájharmonika-trió basszus tagja, szívesen kalauzolt a tárlókba gyűjtött ritkaságok között. A látogató a falon függő ismertetőn olvashatja a szájharmonika történetét. A hangszer Kínából származik, akkor még rezgő bambusznád volt az instrumentum alapanyaga. A hangszer működésének alapelve a szabadon lengő nyelv, ami fújással, vagy szívással hozható rezgésbe. A későbbi utódot Benjamin Franklin nevezte először egy magánlevélben harmonikának. A thüringiai Christian Friedrich Buschmann zenész és hangszerkészítő adta a szájharmonika nevet az általa tökéletesített változatnak még 1821-ben, később Hamburgba költözött és ott műhelyt nyitott. A ma ismeretes szájharmonikát a német Friedrich Hotz készítette, cége néhány év múlva beolvadt a Hohner féle vállalkozásba s ez a társulás a világ legnagyobb harmonikagyártójává nőtte ki magát. A szájharmonika német bevándorlók révén jutott el az USA-ba a múlt század végén. A feketék először Texasban, Karolinában és Illinoisban találkoztak ezzel az olcsó, könnyen kezelhető hangszerrel. A későbbi években a blues , a folk és napjainkban a rockzene művelői veszik újra a szájukra a remek hangulatot teremtő harmonikát.

A tárlaton - október 1-jéig látható - minden darab magángyűjteményből került az üveglapok alá, csakúgy, mint a korabeli plakátok, hangkazetták, CD-k, pótolhatatlan fotók. Az egyik tárlóban előadások színlapjai jelzik a mai nézőnek, milyen megbecsült műfaj volt az ötvenes évek végén és a hatvanas években nálunk a szájharmonikázás. Talán e kísérlet is hozzásegíti, hogy ismét reneszanszát élje.

(várhegyi)