Fújom a magamét

"Ennél a zsűrinél nincs esélyük a magyaroknak"

 

A háború után jó pár évig nagy keletje volt a szájharmonikának. Szólisták és kisegyüttesek fújták, azután meglehetősen rövid idő alatt eltűntek a porondról. Irodalom hiányában a hangszer története lényegében szájhagyomány útján terjedt, amíg 1993-ban meg nem jelent a Blues With the Feeling című tankönyv. Bővített, 1997-es kiadásának szerkesztője, egyben társszerzője Szabó Tamás szájharmonika-művész.

 

- Köztudott, hogy a pop-rock műfaj tér hódítása durván elsöpörte az olyan korábbi sztárokat, mint az ABC , a Barabás-trió vagy a Szoboszlay zenekar. Nézzük inkább azt, hogy a '60-es években mi tette oly népszerűvé ezt a hangszert.

- A háború után meglehetősen sok hangszer - főleg száj- és tangóharmonika - került az országba, mert a németek részben ezekkel fizették a háborús jóvátételt. Olcsósága miatt szerves tartozéka lett a táncos összejöveteleknek, amelyek igen fontos szerepet kaptak a társasági életben, hiszen a televízió még a '60-as évek elején is csak igen keveseknek adatott meg.

- Elég kevés hanglemez őrzi a korabeli mesterek tudását. Aki akkor nem hallotta őket élőben, így utólag akár meseszerű túlzásnak tarthatja a róluk szóló történeteket.

- Egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben, hiszen az akkori ízlésvilág főleg az operettből táplálkozott, a fel- és átdolgozásokhoz pedig a szerzők engedélye kellett még koncert esetében is. Ahogy nőtt az igény a műfaj iránt, úgy kezdődött meg a számok átírása szájharmonikára, Turán László saját hangszerelésű Magyar táncok és Szláv táncok című darabjai lemezre is felkerültek. A '60-as évek közepén néhány harminc év körüli zenész triókat alakított, de zenekarokban sosem tudtak elhelyezkedni, ezért főleg önállóan léptek fel az éjszakai szórakozóhelyeken vagy a cirkuszban, nem ritkán zenebohócként.

- Te már aligha a nagy magyar elődök nyomán vetted kezedbe a "pofagyalut' :

- Koromnál fogva ez nem is igen lett volna lehetséges. A Lágymányosi Közösségi Házba jártam le, ahol a Hobo Blues Band tagjai között Bodonyi Attila (azóta Ausztráliába emigrált - Sz. G.) játéka keltette fel érdeklődésemet. Ugyanebben a klubban ismertem meg Nemes Nagy Pétert, akinek blueslemez-gyűjteménye, hasznos információi voltak segítségemre és persze Muddy Waters albumai.

- Akkor még te tanultál, ma már te tanítasz, magánórákat adsz. Nem gondoltál arra, hogy csatlakozz a Póka Egon féle kőbányai zeneiskola tanári karához?

- Eddig nem hívtak, viszont az Erkel Ferenc - korábban Postás - Zeneiskolával sikerült megállapodnom. Miután másokhoz hasonlóan az én hangszertudásom is csak egy szeletet - nevezetesen a bluest - képvisel, az 1997 őszén megalakult Szájharmonika Szövetség idén szeptembertől saját tagozatot indít négy tanárral dzsessz, klasszikus, blues, folk kategóriában. A diák eldöntheti, hogy melyiket választja, és így egyikünkre sem lehet ráfogni a megalomániát.

- Vagy tíz évig vezetted a Palermo Boogie Gang nevű formációt. A város említése kapcsán természeti szépségei mellett azonnal a maffia neve kattan be a halandónak.

- Szó nincs tudatos névválasztásról. "Keresztapja" Hagyó Béla, aki duóban járta az országot, mielőtt egy dobos is csatlakozott hozzájuk. Amikor egyszer a Kassák klubban mégiscsak valamiféle gyűjtőnevet kértek tőlük, Béláék a kávéfőző gépnek támaszkodva meglátták annak feliratát: Milano Jazz Gang. Ekkor ugrott be a Palermo név, ami szerintem abszolút nem jó, mert nem tükrözi a zenekar imázsát, ennek ellenére rajtu(n)k maradt.

- Néhány évvel ezelőtt te is ott voltál azon a németországi világbajnokságon, ahol Ferenczi Gyurival igen sikeresen szerepeltetek. Lett-e folytatása ennek az eredménynek?

- Az égvilágon semmi, mert az igazi sikert a közönség körében arattuk. Meg kell mondanom, hogy a világhírű Hohner cég - elfogult alkalmazottai a zsűritagok - kiterjedt tevékenysége ellenére nálunk sokkal mozgalmasabb szájharmonika élet folyik. A verseny amerikai győztese, akivel azóta is levelezek - sajnálkozva jött oda hozzánk, hogy ő sem érti a zsűri döntését. Miután tavaly az ugyancsak nagyszerű Pribojszki Matyit csak a 17. helyre sorolták, úgy érzem, hogy bárki indul is tőlünk a versenyen, ennél a zsűrinél nincs esélye.

- A feloszlott Palermo után a Szabó ruhája (Taitor's Clothes) című, angol nyelvű szólólemezzel vágsz neki az élet sűrűjének. Nagyszerű magyar muzsikusok segítettek, egyetlen kakukktojás Barry White jr. személye. valóban szükség volt rá?

- Csak egyetlen nóta erejéig, amelyben valódi feka ízt akartam kikeverni. Valójában nem igazán zenész, de itt él Magyarországon. Egyszer a zongoristámmal, Bacsa Gyulával dolgozott valami produkcióban, onnan az ismertség. A magyarok viszont valóban nagyszerűek, ennek ellenére, mint stúdiózenészek mindig csak egy kis részét kapják a sikernek. Ezért is kell megemlítenem a teljesség igénye nélkül Bese Csabi bőgős, Fekete Jenő énekes, Czomba Imre, vagy a Zeneakadémiát végzett Nagy Szabolcs nevét.

- A túl sok kísérőt, még ha profik is, elég nehéz mozgatni, aligha fogod velük bejárni az országot.

- Erre valóban nincs sem mód, sem lehetőség. Ezért lesz egyszeri és megismételhetetlen a február 7-i lemezbemutató koncert a Lágymányosi Közösségi Házban, ahol valamennyien fellépnek. Hangulatokat fogunk tálalni, amelyek között lesz modern és autentikus. Még nem tudom, hogy zeneileg merre induljak, ezért is olyan sokrétű ez a szólólemez.

 

Szakács Gábor