Blues With The Feeling

Szájharmonika-iskola

Hangszeriskolák nemigen tanítják a meghibásodott zeneszerszám házi javításának finom fortélyait, de az új magyar szájharmonika-kalauz gondos szerzői erről is fölvilágosítják azokat, kik úgy összenőttek a fújásnak és szívásnak egyaránt engedelmeskedő hangkeltőjükkel, hogy "bütykölni" is hajlandóak rajta. Ugyanilyen intim aprólékosság jellemzi a teljes kiadványt, amelynek alapja egy 1993-as keletű amerikai tankönyv Hogy belőle mit vettek át, és mivel egészítették ki a hazai harmonikajáték neves képviselői, annak ők a megmondhatói. Annyi biztos, hogy a kellő alkalmazás az itthoni viszonyokra és lehetőségekre mind a személyes hangvételű bevezetőben, mind a későbbiekben szerencsésen érvényesül. Mindazok, akik a szájharmonika-játék nyelvtanuláshoz hasonlítható - azaz idővel mind bonyolultabbá váló mesterségére, netán művészetére adják a fejüket - vagy stílszerűbben kifejezve: ajkaikat, nyelvüket, fogsorukat, ínyüket és a cél elérése érdekében regulázott légzőszerveiket -, hálásan értékelhetik a kötet általános információgazdagságát és szerves kultúrtörténeti beágyazottságát a műfaj előzményeibe. Tömör összefoglalás olvasható a világvirtuózokat is termő zeneeszköz itthoni pályafutásáról; s itt található egy kitűnően válogatott diszkográfia is azoknak, akik már szájharmonika-tanulmányaik megkezdése előtt tudni óhajtják, hogyan is fognak ők ketten szólni, ha huzamos gyakorlás után előrehaladást tettek a metier-ben, s ezen belül vagy túl is a bluesértés területén. Könnyíti a választást a "fújnivalók" között a műfajok, stílusok és játékmódok részletes listája, amelynek végén a hangszer whyskibe áztatásának minuciózus művelete is előkerül...

Az első megszólaltatás leírása ("mintha gyertyát fújnál, mintha spagettit szívnál föl, mintha pösze té betűt pöszögnél) érzékletes, s ugyancsak egyszerű, de hatékony tanácsok segítik a hangképzés technikájának minél tartalmasabb elsajátítását. A haladók animálására és továbbképzésére való a fontosabb játékstílusok felsorolása, kiegészítve diadalra juttatóik életének rövid ismertetéseivel. (Oh, szegény Butterfield, oh, a csodálatos, Scorsese-filmbéli búcsúkoncert!) Az utolsó fejezet az erősítőkkel és a mikrofonokkal foglalkozik, s itt is föl-fölbukkan a kötet egészét befolyásoló alapszabály, miszerint a minőségi hangzás titka nem a méregdrága felszerelés, hanem az, hogy a játékos mennyire veszi komolyan az állandó öntökéletesítés nietzschei értelemben "vidám" kötelmeit.

Iszlai Zoltán