A herflizőnek jó, mert a hangszerei elférnek a zsebében. Például turnézás esetén külön szállítmányozási gondot nem jelentenek, csak magát a herflizőt kell szállítani. (Aki pedig jó ember, és mint ilyen, kis helyen is elfér.) A herflizőnek ezen felül még azért jó, mert önmagában egy zenekar. A sokféle harmonikával szinte bármit képes eljátszani. A herflizőnek rossz, mert magányos fajta. Nincsenek manapság már szájharmonika együttesek, valamire való szájharmonikás is alig akad. Egyedül van. Ő, meg a herflije. Messziről nem is látni, mit csinál. Áll valaki görnyedten, fúj valamit, amit ide-oda húzogat és hangokat ad ki rajta. Egy gitáros messze látványosabb figura. A herflinek valahogy mindig szomorú hangja van. Ha megszólal -ez már szinte beidegződés, később kiderül, hogy miért téves-, kapásból a vadnyugatot idézi. A magányos hősöket. A herfli hangja esendő, szeretni való hang. Nem éneklés a herflizés, de majdnem az. Nem fúvóshangszer a herfli, de majdnem az. Amit idáig leírtam, érvénytelen. Itt van ez a herfliző, Szabó Tamás. A Palermo Boogie Gang ős-tagjai közé tartozik, úgyhogy azt várta volna az ember, hogy csinál egy tisztán blues lemezt. De nem. A blues szomorúságát viszont minden dalba becsempészte ezen az albumon. A vadnyugatot pedig lekörözte. Ez egy igazi kelet-európai lemez, minden mindennel összeütközik. Tánczenétől a rockon át a hip-hop-ig. De ha már nyugat, akkor Morricone. Leginkább talán filmzene ez az album. Minden hallgatónak a saját filmje pereghet hozzá. Gyerekkora hőseiről, a városról, ahol felnőtt, az utcákról, a csajokról, a szórakozóhelyekről. Moziszínésznőkről, rock and roll zenekarokról, focistákról, verekedőkről, szeretőkről. Arról, ami elmúlt. Mintha csak múlt volna errefelé. Csak olyan vonat, amelyre nem férünk fel, csak olyan hajó, amely elment. Amit idáig leírtam, érvénytelen. Ez ugyanis nem szentimentális lemez. Csak játssza, hogy az, közben nagyon is eleven. Szabó körül ott egy egész zenekar és kiválóan zenél. Él és áramlik a zenéjük, mint a vér. A szív és a tüdő pedig a herfliző maga. Van tehát belsőség és bensőség is bőven. Már csak fül kell, ami Te lehetsz, hallgató.

Nagy Gergely (Kimnowak)