A kirakatban: én

A kirakat, mint mindenki által ismert reklámhordozó, szinte egy idős a kereskedelem és a városiasodás megjelenésével. A századokkal ezelőtti cégérek, a mesteremberek kis üzleteihez tartozó portálok a fejlődéssel együtt egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Nem csak a nagybevásárlások alkalmával, hanem a hétköznapjainkban is, a vizuális kultúra egy újszerű szegmenseként. (A terjeszkedő várost díszítő képekként és mit, hol, mennyiért lehet kapni, hogyan néz ki). A meghökkentően berendezett kirakatoktól a zsúfolt, áttekinthetelen bolti üvegtáblákig, mindenféle változatokkal lehet találkozni.

- A kirakat-berendezés, mint művészeti tevékenység, csak a popart mozgalom megjelenésével bontakozott ki, és sajnos annak eltűnésével veszni látszik. Ma, nem egy adott tér kompozíciója az érdekes, nem az esztétikus berendezése a lényeg, hanem az adott üzlet árukészletének bemutatása a lehető legnagyobb spektrumon belül. Általában, az utcáról az üzletbe betévedő, leendő vevő, a nézeti kép alapján dönt. Egy szegényesen, kevés tárgyal berendezett kirakat felett, sokszor elsiklik a tekintet, ellentétben, a cetlikkel telizsúfolt káosz kirakatokkal szemben, ami szinte hívogatja a vevőt, tekintet nélkül arra, hogy az egy könyvesbolt, vagy egy ruhaüzlet. Ez, egyféle pszichikai reklámfogás, miszerint egy portéka tömeges jelenléte, vásárlásra késztet bennünket, lásd tesco vagy benzikutas árufelhalmozás. A nagyvárosokba irányuló turizmus (bár nem elsődleges szempontja, de szintén figyelembe veszi) hiszen, az első dolgunk, hogy Párizsban, körbemegyünk az utcákon, s nem a múzeumok tömbszerű épületein akad meg a szemünk, hanem azon az árukészleten, amit a boltok kínálnak. "Jaj de jópofa pólót láttam az öcsémnek"!

- De tényleg ennyi lenne a szerepe?

- A ruhákat bemutató bábuk, látványos fejlődésen mentek keresztül. A semmit, mondó tekinteteket lassan felváltja a gesztus, mimika megjelenése. Egy adott idealizált életképbe való beállítása az eladandó ruhának, mintha rögtön, a ruha megvételével, már a még nem megtörténő helyzetet is megvennék. (Esernyővel bundában sétáló kirakati babák, háttérben egy lámpaoszlop.)

- A kirakat szónak, azonban más értelme is van. Létezik belső kirakat. Vajon ezzel, hogy birkózunk meg? Mennyi az, amit magunkból ténylegesen közszemlére bocsátunk, amivel becsalogatjuk életterünkbe a "vásárlót", és azt, mennyire agresszíven tesszük? Mennyi az, amit a tényleges kirakatokból választva jónak tartunk, és egyben ideig-, óráig megváltoztat bennünket, mert mondjuk egy percben, beleláttuk magunkat a kínált ruhába? A "művész", a festő, a színész, mennyire azonosulhat a kirakat eredeti jelentésével, vagy mennyire lázad ellelne? Számtalan kérdés merül fel, és mindegyik egy irányt adhat.

Budapest, Budapest De csodás, szolt a '40s években írt sláger, harsogták a gramofonok, s a rádió.

És ma? Én itt születtem, és ma is nagyrészt itt tevékenykedem zenészként, alkotóként.

Nap, mint nap járom az utcákat, s alig észrevehetően látom a város esztétikai romlását. Nem feltétlen az új épületekre, vagy a mindenki által emlegetett kátyúkra gondolok, hanem arra a rettenetes információ özönre, ami az újságosbódéktól a plakátokon át, a kirakatokig terjed. Mindenképpen kénytelenek vagyunk szembesülni olyan hírekkel, jelenségekkel, aminek részint nem vagyunk a részese, részint meg nem érdekel bennünket.

Ha végig megyek Pest valamely belvárosi főútján, nézelődők, a szemem káprázik a kirakatok által sugárzó agresszivitástól. Valamikor még a polgárosodás idején, a mesterüzletek, kis cégek, kirakatai jellegzetes hangulatot adtak egy-egy városnak. Még a szocializmusban is, hiszen a nyugat által diktált divathullámokat, nem engedte át, vagy legalább is szűrte a rostán a vasfüggöny. Így a reklámok jelentős részét közvetítő kirakat rendezői kultúra, sokkal nagyobb és egyedibb kreativitást igényelt, arról nem is beszélve, hogy sajátos magyaros ízt láthattunk, a nyugati példák hiányában. Emlékezzünk csak a Budapest tavaszi fesztivál keretében megrendezett kirakatrendezői versenyekre (1982-től 84ig).

-A '7os évek szegényes árukészletei, a termelők monopolitása nem igényelte feltétlen a hivalkodó megjelenést, a tömeg befalását, az egyénre való rátelepedést. Ma ezt nem lehet kivédeni. Az egyik üzlet tegnap még ruha bolt volt, ma már híradástechnika és számítógépes szaküzlet, amolyan pesties LAPTOP-LAND. Majd tovább nézelődve a körúton, a következő bolt ugyan megmaradt, mint ruhaszalon, de az üvegére neon rózsaszínnel, vagy japán-zölddel rá van festve, jobb esetben ragasztva: 70-80-90 százalékos árengedmény. Vicces nem! Ahol meg semmi nincs írva, ott meg olyan mértékig tele van zsúfolva a rongyokkal, hogy szinte semmi kreativitást nem igényel, hogy valaki kitalálja magát. Sokszor húsz, harmincféle ruhadarab van "kiállítva" két négyzetméteren, amiben optikailag képtelenség meglátni, hogy mit akarunk venni. Noha  ezen boltok valószínű erre is apellálnak, fő, hogy jöjjön be a vendég és költsön.

Megjelentek a "bigyó boltok", ahol szinte minden fellelhető egy fürdőszobányi négyzetméteren (a Garfildos porseprűtől kezdve, a kisbátonyi iparművész tervezte parasztbarokk stílusú étkészletéig). A legelképesztőbb árupárosítással nyílhatnak boltok. Erre ékes példa a X. kerület városközpontban ékeskedő bolti felírás: FEHÉRNEMŰ-DROGÉRIA. Nyilvánvaló a kereskedők figyelmes előrelátása, vagyis egy kínai hashajtó teakeverékhez egy bugyi is jár.

A kirakat nem csak egy ország életszínvonalát tükrözi, hanem egy régió ízlésvilágát is, az álmokat, a lehetőségeket.

- A bolti üvegtáblák azonban szépek is. Etetik a szemet. Ha az ember egy kicsit romantikusabb, (és persze meg van pucolva az üveg) akkor megláthatja benne a járókelőket, a túlsó oldalt, a napfényt, a felhőket, azt, ami ténylegesen sármot adhat egy városnak. A "látó" ember felismerheti magát, és a kirakat tényleges funkciójától eltekintve azonosul, vagy nem azonosul vele. A kirakat egy bizonyos értelemben a személy vagy csoport kinyilatkoztatása a befogadó réteg felé. Számtalan allegóriát látok bele és a várost öltöztető egyéb foltokba, mint kirakat. Így lehet a pocsolya, mint kirakat, az ég, mint kirakat, egy arc, mint kirakat, egy bérház ablakai, mint kirakat, egy kirakati bábu, mint én, stb.

- Szerencsére, vannak kirakatok, ahol, ha az ember megáll, gyönyörködhet benne, mint egy képben. Valószínű az ottani kirakatrendező megértette, a minimalizmus vagy pop-art reklámjainak egykori üzenetét.