1984 februárjában kezdtem szájharmonikázni egy gimnáziumi osztálytársam példája alapján. Pécsen, ahol éltem, nem volt kitől tanulni, sőt, zenei anyagokhoz sem lehetett könnyen hozzájutni, így zenehallgatással és gyakorlással képeztem magam. Elsősorban a country-zenét kedveltem, és próbáltam elsajátítani az alapvető hangszeres készséget. Egy évvel később meghatározó élményt jelentett néhány blues-lemez, főleg egy Doctor Ross koncertfelvétel.

1987-ben felvettek az ELTE matematika-fizika szakára, tehát eldőlt, hogy a katonai szolgálat utáni iidőszakot Budapesten fogom tölteni. Később az egész családom a fővárosba költözött.

1989-ben olyan koncerteken vettem részt, melyek meghatározó élményt jelentettek, ekkor hallottam először például az S-modell-t és a Palermo Boogie Gang-et… Első fellépésemre az egyetemistákból alakult Vak Bagoly Band zenekarral, a Budaörsi úti ELTE-kollégiumban került sor. Az együttes hamarosan megszűnt a tagok eltérő elképzelései és zenei érdeklődése miatt.

1990-ben rátaláltam viszont arra a két zenekarra, mely a következő időszakot meghatározta. A véletlenek sorozata úgy hozta, hogy a Tengs Lengs-ben és a Kevés Bölények Utcájá-ban kötöttem ki. Három év zenélést és koncertezést követően kiléptem mindkét zenekarból, mert rájöttem, hogy a rock-zene nem az én világom.

1996. sok szép emlékként megmaradó koncertet hozott, mint például a Paid Holiday és a Blues Fools zenekarok társaságában megrendezett Blues-fesztivál a Wigwam-ban, vendégjáték Pécsen a PMD-nél, valamint részt vettünk az Eb Davies PMD-vel történő fellépésével megrendezett koncerten. Az év zárásaként a Junior Wells-koncerten a Paid Holiday és a Palermo Boogie Gang társaságában játszottunk, akkor már újra fúvós szekcióval és billentyűssel kiegészülve. A zenei stílusban rövid időn belül végbement változások miatt 1997 februárjában kiléptem a zenekarból.