A SPO-DEE-O-DEE
zenekar története

A zenekar 1997 őszén alakult, Szabó Tamás szájharmonikás és Nemes Zoltán zongorista (alapító) tagokkal.

„Emlékszem, abban az évben ment szét a Palermo Boogie Gang nevű formációm és meglehetősen nagy zenei űr támadt körülöttem. Nem tudtam igazából, merre és hogyan induljak el. Valami éteri sugallás folytán, eszembe jutott, hogy évekkel előtte, láttam egy zongoristát, egy a kilencvenes években aktívan működő zenekarban, (Paid Holliday) akinek a kiforratlansága ellenére, nagyon tetszett a játéka. Gondoltam, utána járok. Így ismerkedtem meg Zolival.
Ahogy visszaemlékszem, elég érdekesen indult a kettőnk „zenekarosdia”.
Akkoriban albérletben laktam, mindössze négy villamosmegállónyira Zolitól, és a próbák nálam voltak, így szegénynek, mindig villamossal kellett hoznia a szintijét, ami a fémtokkal együtt vagy 30kg volt.
Viszonylag sokáig mentek a szobapróbák. Az első fellépésünket csak 1998 márciusában adtuk. Duóban. A hangképünk meglehetősen kiforratlan volt, hisz Zolinak akkoriban csak egy Yamaha DX7-es szintetizátora volt, ami nem igazán alkalmas bugik és blúzok előadására.”

A zenekar 1998 augusztusában egészült ki Szűcs Gábor (ének, gitár), Torma Frenk Gábor (dob) és Varga László (basszusgitár) zenészekkel.
• 1999-ben jelent meg első lemezük: Drinking Wine Spo-Dee-O-Dee címmel, amelyen főleg blues-sztenderdek, boogie-woogie darabok, és korai jazz örökzöldek hallhatóak. Közülük több sikerdarab vált ismerté, mint pld. a Nona Boogie, Honky-Tonk Train, Blue Moon. Még ebben az évben több válogatás lemezen szerepelt a csapat egy-egy szerzeménnyel.
• 2000-ben jelenik meg Boogie-Woogie Barbershop című boogie lemezük.
A lemez antológia jelleggel jeleníti meg a boogie-woogie műfajt, olyan vendégzenészek segítségével, mint Wesely Ernő (zongora, ének), Reinhardt István (szájharmonika – az egykori ABC Trió tagja) és a Hot Jazz Band. A zenekar már a számok feljátszásánál törekedett a stilisztikára, és a hű zenei hangképre, így például analóg szalagos magnóval rögzítették a számokat.
Sajnos ez a CD volt az utolsó hanghordozó, amin Szűcs Gábor gitározott és énekelt. Gábor különválása egyben arculatváltást is jelentett.

2001-től a bandában a gitáros szerepét, Mezei Ádám töltötte be.

„Érdekes volt, igazából, nem tudtam választani, hogy ki jöhetne hozzánk gitározni. Gábor játéka annyira karakteres volt, és éneklése is annyira meghatározta a hangképet, hogy nem volt egyszerű a helyzet. Végül, két gitárosra lettem figyelmes. Két nagyon más karakterű, nagyon jó zenészre. Egyikük, Lamm Dávid volt, akinek érdekes, dzsesszes gitárjátéka fogott meg, és amint a próbák folyamán kiderült, nem csak jól gitározott, de nagyon érdekes énekhangja is volt. A másik gitáros jelölt Mezei Ádám volt, aki akkoriban már nem egy ifjúkori (amatőr-fél amatőr) blueszenekaron volt túl. Nagyon nehéz helyzetben voltam, és voltak koncertek, amikor mindkét gitáros játszott, mert annyira nem tudtam dönteni. Szóval, végül is Ádámra esett a választásom. Dávid, mivel nagyon nyitott zenész, számtalan más műfajban is bontogatta szárnyait, (raggie, jazz) így nem egyszer a keresztbeszervezések miatt nem tudott jönni koncertre.”

• 2000-2003 között a zenekar rengeteget koncertezik, itthon és külföldön, és elkészíti harmadik lemezét ’Ain’t Got No Money címmel. A lemez ellentétben az előző két albummal, sokkal eklektikusabbra sikerült. Van rajta jazz standard, zydeco, rock, autentikus blues, sanzon. Talán, ezért nem volt egyértelműen sikerlemez. Ez a korong volt az utolsó a sorban, ahol az öt alaptag játszik.

„A zenei élet nagyon sokszor változik. Zenekarok jönnek-mennek, és lassan azt vesszük észre, hogy, ami egykor kihívás volt, az mára már megszokás, ahonnan nehéz váltani, vagy az érdeklődést fentartani. Ádám egy huszárvágással, látványosan visszavonult. Végleg letette a hangszert. Frenk, Laca számtalan ismert produkció, alapító tagja lett, Groove House, Hiperkarma stb.”

A 2003-2005-ig tartó időszak, a csapat utolsó, korszaka, ahol a gitáros pozícióját, Long Tall Sonny töltötte be.

„Igazán érdekes volt Sonnyval játszani. Ő már egy másik generáció. Másként értelmezi a zenét. Szigorú fegyelemmel játssza a blues stilisztikát. Mi, Ő előtte, inkább csak alkalmaztuk, és sokszor inkább kevertük más műfaji elemekkel. Nem egy irányzatot követtünk, hanem a blues, pop, rock, funk megannyi alfajából kevertük össze a sajátos hangzásunkat. Nos, az Ő gitározásával és énekstílusával egy sokkal inkább autentikus hangzással gazdagodtunk.
Sajnos, a többiek más-más formációi, kezdték szétrobbantani az alapmagot. Így 2004-re, széthullott a zenekaros formációnk Zolival.”

 A Spo-Dee-O-Dee 2005-ben készítette utolsó lemezét „All Comes Back” címmel. Ezen a lemezen a hangulat inkább már New Orleans-t idézi. Nemes Zoltán karakteres, (James Booker, Dr. John zongorázásához hasonlítható) játéka, és új, énekesi szerepköre érdekes hangképet kölcsönzött a lemeznek. Két-három számban, fel-feltűnnek az ex-zenekar tagjai, de a zene a duóra épül.

„Már öt éve történt, hogy lezártunk egy korszakot. Ez nem azt jelenti, hogy nem játszunk néha-néha együtt. Zolival mai napig is sokat lépünk fel duóban. A kis klubok mindegyikében viszonylagos rendszerességgel játszunk. Ami változott, az részint az, hogy Zoli is egy új csapatot hozott össze, (Jambalaya) és egyéb formációkban is játszik, részint Én is teljesen más zenékben munkálkodom. 2005-től kezdődően számtalan produkciót hoztam össze, lemezeken, és koncerteken (Silence, Obsession, Largo Cammino).”

A 2008 szeptemberi koncertünk mindegyikünknek kihívás. Mindenki sokat fejlődött, „érett”. Másként gondolkodunk a zenéről, mint anno. A régi számok felelevenítése, nem csupán nosztalgia! Nem igazán beszélhetünk nosztalgia koncertről, tudniillik, nem úgy történik sem a szervezés része, sem a reklám, vagy próbarésze, és az alap koncepciója, mint azoknak a jól ismert fellépéseknek. Csak jól érezzük magunkat!