A
Pribojszki Mátyás Band
2004-ben megjelent Flavours c. albumához írt ajánlás teljes szövege

Mindig jókedvu, mosolygós barátom, szinte menetrend szerinti pontossággal hívott fel, hogy találkozzunk, amolyan harmonikás csevegésre, és ha már úgy is találkozunk, szeretné megmutatni újonnan készült lemezének egy munkakópiáját. A beszélgetésünk kávészünetében felmerült az új lemez borítója. Kapva az alkalmon mero vakmerőségből felajánlottam, hogy írnék egy pár sort a borító valamely oldalára (ezzel is kielégítve grafomán szenvedélyemet). Jaj- jaj, de mit is beszéltem! Hogy is van ez? Embereket megkérünk, vagy felajánlják, hogy írjanak dicséro szavakat, gondolatokat egy zenéhez, ami valójában minden esetben önmagáról kell, hogy meséljen. Én soha nem szoktam elolvasni az ilyen bevezetoket. Beteszem a cd-t és vagy tetszik, vagy nem. Most azonban saját csapdámba estem. Kicsit félve láttam neki az íráshoz, hiszen ismerve magamat, tudom mennyire kritikusan állok a dolgokhoz, pláne akkor, ha egy blueslemezrol van szó. A világban annyi, az e mufajt népszerusíto cd jelenik meg, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. S mi a különbség az egyik és másik között? Szinte semmi. Magam is lemezgyujto vagyok, így elég jól ismerem az éves világtermést, és sajnos azt kell mondanom, hogy azon eloadók, akikre hosszú évekig felnéztem, nem tudnak megújulni. A legnagyobb nevek csak ontják a középszeru anyagokat, csak rakják a tuzifát halomba. Akkor vajon mit tud hozzátenni egy magyar srác ehhez a mufajhoz? Pont a magyarságát s ebbol adódóan a sajátos gondolkodását. Ettol más, ezért érdekes! - Ma letunt a hetvenes években annyira népszeru ("küldjük meg 5kör szólóval") végtelenített számok és truvájkodások kora és a csapat ezt pontosan tudja. Egy egységes, ízléses, ám számaira bontva eklektikus anyag született, úgy hogy egyik zenekari tag sem erolködik a hangszerén, s hallhatóan jól érzi magát a zenében. Ez egy nagyon fontos szempont egy lemez felvételekor. Valahol mindig is irigyeltem azokat a zenészeket, akik csak bemennek a stúdióba (kizárva a kor elektronikai lehetoségeit) és feljátsszák a lemezt, úgy ahogyan a koncerten is játszanak. Az én agyam mindjárt kattogni kezd, ha belépek a feljátszó-helyiségbe, így sokkal inkább az effektek és lehetoségek kihasználása foglalkoztat, mint az, hogy naturálisan adjam vissza a zenei tudásom. Ízlések és pofonok. A zene rögzítése, véglegesítése legalább annyira nehéz, mint a gondolaté. A szavak leírásával, a vesszok pillanatnyi használatával egy adott percet rögzítünk, így visszahallgatva illetve visszaolvasva másnap teljesen másként értelmezhetjük a tegnapi gondolatot, hangot. Kevés az a lemez, ami hetek és évek után is ugyanazt a feelinget árasztja, mint amikor megszületett. Szerintem ez egy ilyen anyag! Izgalmas, nem hivalkodó, nem túljátszott és nem kevés. - Hogyha egy zenekar készít egy cd-t, akkor azt többnyire egy korszak pillanatnyi megörökítésének, vagy egy új zenei korszak kezdetének szánja. Az itt hallható 45 perc, inkább az elozo mondatom második felét tükrözi. Legalábbis remélem! A csapat megtalált valami egyedi hangot, amit már olyan régóta hiányoltam a zenei piacról. Lehet, hogy egyes hallgatók azt mondják; jó-jó a zene, de (nekem, túlságosan) steril, foleg a zenekar koncertjeihez képest. Igaz, valóban! Egy stúdióalbum azonban nem feltétlen a koncertek pulzáló hangulatát kell, hogy visszaadja. Ha csak ez hiányzik a kedves vásárlónak, akkor menjen le egy koncertjükre, és ott orjöngjön, hiszen a blues éloben a leghitelesebb. Amennyiben viszont valaki jókedvet szeretne magának a panelszobák falai között, akkor tegye be a cd-t a lejátszóba, tekerje fel a hangerot és garantálom, hogy mire véget ér a cd "kisüt a nap"!

- Számomra a legfantasztikusabb teljesítmény nem a zenészek muzsikálása, lendületes hozzáállása, hanem az, hogy van olyan ember, aki nyavalygások helyett keményen küzd az érvényesülésért és azért, hogy a blues mufaj fent maradjon hazánkban. Pénzt, idot nem sajnál arra, hogy (bár tudva a ma lehetoségeit) egy minoségi anyagot tegyen le az asztalra, betöltve azt az urt, amit részint a zene hanyatlása, részint meg a hazai gazdasági helyzet teremtett. Tisztelettel: ASZT